Hogyan jutott el a táborba két temesvári gyerek? Egy anyuka nagylelkű gesztusa.

„Soha nem láttam nagyobb odaadást, mint a Yuppi Campnél. Olyan sok szeretetet kaptunk. Bármikor segíthetünk, szóljatok" - üzente Diana Șpaiuc, táborban résztvevő anyuka. 

A Șpaiuc család már többször volt a Yuppi Camp táborokban. A fiuk, Lucas idén is jelentkezett, de végül nem tudott eljönni. Amikor édesanyja felhívta kolléganőnket, Alexandrát, hogy elmondja a hírt, felajánlotta, hogy forduljunk hozzá bátran, ha segítségre van szükségünk.

Abba a táborban, ahová Lucasnak is kellett volna jönnie, jelentkezett egy testvérpár is, a Bánság vidékéről — ugyanabból a régióból, ahonnan Lucas családja is származik, akik először jöttek volna táborba csak sajnos nem volt mivel. Bármennyire is kerestünk önkénteseink között, nem találtunk senkit, aki el tudta volna hozni a két gyereket. 

„Ezért felhívtam Dianát, hátha ismer valakit, aki segítene a szállítással. A beszélgetésünk nagyon rövid volt, Diana gyorsan talált megoldást: van egy ismerőse, aki fuvarmegosztással foglalkozik, így megkérte, hogy hirdesse meg a sofőrös csoportokban. Biztosan kerül valaki, mondta. Két órával később felhívott: találtak egy sofőrt, és ő mindenképp ki akarja fizetni a két gyerek útiköltségét. Ragaszkodtunk hozzá, hogy mi fizessünk, hiszen van rá keretünk, de Diana nem engedett: 'nagy örömmel fizetem én, a pénzt pedig ti használjátok fel másra, biztosan szükség lesz rá’ — meséli Alexandra.

Nagyon meghatódtunk Diana gesztusától, ahogyan minden alkalommal, amikor bármilyen formában segítséget kapunk egy olyan szülőtől, aki már járt a táborban.

„Ezek azok a pillanatok, amikor igazán ráébredünk, milyen hatással vannak a táboraink a résztvevőkre. Az, hogy közel maradnak hozzánk, és szeretnének segíteni, hálával tölt el” — vallja Alexandra.

Kedves Șpaiuc család, kedves Diana, köszönjük a segítséget és a rengeteg kedvességet, amit tőletek kapunk! Ölelünk!